Hangul napja
október 9, csütörtök
A hangul eredete
A hangult 1443-ban hozta létre Nagy Szedzsong király, és hivatalosan 1446-ban tették közzé „A hangok igaz helyesírásának elvei” (훈민정음, Hunminjeongeum) címmel. A cél az volt, hogy egy egyszerű, könnyen megtanulható írásrendszert biztosítsanak a lakosság számára, akik addig főként a bonyolult kínai írásjeleket használták. A hangul fonetikus írásrendszer, amely 14 mássalhangzóból és 10 magánhangzóból áll, és logikus szerkezete miatt a világ egyik legkönnyebben elsajátítható ábécéjének tartják.
Az ünnep története
A Hangul napját először 1926-ban ünnepelték meg, amikor a koreai nyelvészek és értelmiségiek a japán megszállás alatt igyekeztek megőrizni a koreai nyelv és kultúra identitását. Kezdetben „Gagya-nap” (가갸날) néven ismerték, utalva a hangul első szótagjaira. Később, 1945 után, a függetlenség visszanyerésével hivatalos nemzeti ünneppé vált Dél-Koreában. Bár 1991-ben a munkaszüneti nap státuszát ideiglenesen megszüntették, 2013-ban ismét hivatalos munkaszüneti nappá nyilvánították.
Ünneplés és jelentőség
A Hangul napján különféle rendezvényeket tartanak, például nyelvi versenyeket, kiállításokat, előadásokat és megemlékezéseket Szedzsong királyról. A nap célja nemcsak a hangul történetének megismertetése, hanem a koreai nyelv és kultúra iránti büszkeség erősítése is. Az ünnep különösen fontos szerepet játszik a nemzeti identitás megőrzésében, és emlékeztet arra, hogy a nyelv a kultúra egyik legfontosabb hordozója.
Nemzetközi elismerés
A hangul egyedisége és tudományos felépítése miatt nemzetközi elismerést is kivívott. A Hunminjeongeum kéziratát 1997-ben az UNESCO a Világemlékezet program részeként nyilvánította kulturális örökséggé. Emellett az UNESCO 1989-ben létrehozta a Szedzsong Királyról elnevezett díjat, amelyet azoknak ítélnek oda, akik kiemelkedő munkát végeznek az írástudatlanság felszámolásában világszerte.
A Hangul napja tehát nem csupán egy nyelvi ünnep, hanem a koreai kultúra és identitás egyik legfontosabb szimbóluma.